A fáraó lánya

Az egyiptomi kéjnő után vágytam rá, hogy újabb hasonló, egyiptomi történetet olvassak el, Jean-Pierre-től. Ráadásul a borító nagyon jól sikerült, így rögtön a kezembe is vettem és nekiálltam olvasni.
A könyvben a leírások ezúttal is csodálatosak, ugyanakkor itt a palotát ismerjük meg és az előkelő egyiptomiak életét.
Nagyszerű volt látni, ahogy a történelem megelevenedik és belelátunk az uralkodó hétköznapjaiba, csínytevéseibe.

"Egy ember akkor is lehet boldog, ha semmije sincs, és látszólag semmi oka a boldogságra."

A főhősnőről, Ituáréról, aki egy szegény szolgálólány kiderül, hogy valójában a fáraó lánya. Ezek után vele együtt fedezhetjük fel, ismerhetjük meg a palotában zajló életet, illemet, és mi egy s mást.

Mindegyik karakter mesterien van megírva. Kedvencem: Menib, aki egy vidám női karakter, Ituáré barátnője. Továbbá maga a fáraó.
Van persze ellenszenves karakter is benne, Senen.

Szerethető könyv. Kicsit Jean Austin stílusú, csak a fáraók korában. Kevés erőszakkal, sokkoló fordulattal - inkább a lelki fejlődésen van a hangsúly. És azon, hogy megőrizd önmagad, függetlenül a külső kényszerektől - mint amilyen a társadalmi ranglétrán történő változás, és az azzal járó új elvárások.
A barátnők mesterien kidolgozott karakterek. Az egyik kedvenc történetem. Nem a mozgalmas történet, hanem a karakterek miatt. Emberközeli történet fiatal lányokról és az álmaikról.

A regény szépen befejezett, mégis úgy érzem kaphatna folytatást, akár a mellékszereplőkről, akár a főhősök további sorsáról, avagy a nagy intrikusokról.